1. évad, valahol a 7. és 8. rész között.
Felelősség
2 hét.
Egészen ennyi ideje vannak a Földön, és máris olyan sok mindenen mentek keresztül.
Káosz, gyilkolás, menekülés.. túlélés. Ha nem a földiek, akkor maga a Föld jelenti számukra a halált. Hatalmas hurrikánok, savas ködök, vadállatok, mérgező növények.. erre nem készítették fel őket. Egykori otthonuk most az ellenségük, és most rajtuk a sor, hogy újra megszelídítsék bolygónkat.
A Bárkán élők már nem bírják sokáig, a Föld az egyetlen esély a túlélésre.
De vajon kibírják addig, amíg a többiek meg nem érkeznek? Bízhatnak a földiekben, vagy készülniük kéne a háborúra? Ha megérkezik a Bárka, mi lesz velük? Ismét elfogják őket, esetleg halálbüntetést érdemelnek egyből?
Bellamy-t már napok óta ezek a gondolatok foglalkoztatták. Abban biztos, hogy a "hercegnőt" és csatlósait - beleértve Octavia-t is - nem fogják bántani.
Clarke-ot azért zárták be, mert kiállt az apja mellett.
Finn-t azért, mert elhasznált egy hónapra elegendő oxigént, csak azért, hogy szórakozzon.
Jasper és Monty szintén valami pitiáner ügy miatt kerülhettek az Égi Dobozba.
Octavia ..
Ők nem bűnözők, nem tettek olyan súlyos dolgokat, mint egyesek. Mint például Bellamy.
Meglőtte a kancellárt, azért, hogy a 100-zal tarthasson a Földre, hogy vigyázhasson a húgára. De ez az egész napról napra csak rosszabb lesz. Octavia-val már sosem lesz olyan kapcsolata, mint régen.
Bellamy mire észbe kapott, már három csomóval is rögzítette a kihegyezett farudakat a Falhoz, amit a hajó köré húztak. Elindult még pár fadarabért, amikor meglátta O-t.
Épp Jasper-rel és Monty-val beszélgetett, vagyis.. Monty épp útbaigazítást adott nekik. Octavia-nak nem sok kedve volt a gyümölcsszedéshez, ez látszott is rajta. A bátyjával való utolsó veszekedésük óta nagy ívben kerüli őt, és bármilyen munkát elvállal, csak ne kelljen Bell mellett lennie.
Monty alig fejezte be a mondandóját, Jasper és Octavia már indultak is. Jasper kissé félénken megfogta O kezét, mire ő elmosolyodott. Mielőtt kiléptek volna a Falon túlra, visszafordultak Monty-hoz kiáltottak valamit, és elindultak. O és Bell tekintete az utolsó pillanaton találkozott. A lány arca elkomorult, de tovább haladt.
Bellamy ösztönösen ledobta a fahasábokat és már utánuk indult volna, amikor Monty elé állt.
- Helló! - Mosolygott rá gyümölccsel teli szájával.
- Tűnj az utamból! - Bell próbálta félretolni, de az csak nem tántorított. Érezte, hogy elönti a düh.
- Ó, tudom, hogy mérges vagy, de nem akarod te ezt - mosolygott rá kissé hunyorogva Monty.
- Melyikre gondolsz? Megütni téged vagy a húgom után menni?
- Azt gondoltam, hogy csak az az egy opció van, hogy O után mész, de ez esetben azt mondanám, hogy egyiket sem akarod.
- Elég legyen..
- Figyelj Bellamy, - szólalt fel határozottabban - tudom, hogy neked az "Én testvérem, az én felelősségem." a második legfontosabb jelszavad az "Azt csinálsz, amit akarsz!" után, de lásd be, hogy adnod kell neki egy kis időt.
Bellamy észrevette, hogy Clarke mindvégig mellettük tevékenykedett, és láthatóan jól szórakozott a hallottakon. Ha ez még nem lett volna elég kínos, Monty, még mindig őt bámulta, áfonyát tömködve a szájába. Bell sóhajtott egyet.
- Monty, én csak biztonságban akarom tudni O-t, csak ellenőrizni akarom őket.
A srác megállt a rágásban, és már épp elállt volna az útjából, amikor Clarke megakadályozta.
- Azt már nem!
- Hercegnő, ne kezdd te is! Ez nem a ti dolgotok, ne avatkozzatok bele!
- Mikor fogod már fel, hogy nem parancsolhatod meg neki állandóan, hogy mit tehet, hogy kivel lehet! - Clarke inkább hitetlenkedő volt, mint mérges, és nem hagyta abba - Meg tudnád állni egy pillanatra, hogy nem rontasz el semmit?!
Bell-nek ennyi elég is volt.
- NEM A TE FELELŐSSÉGED!! - ordította hirtelen Clarke képébe.
×
- Sajnálom. Nem akartam.. - szólt hozzá az utolsó pillanaton.
- Menj inkább Octavia után, a te felelősséged, nehogy valami baja essen.. - azzal Clarke eltűnt Finnel a tömegben.
Bellamy nem állta a többiek tekintetét így inkább elindult a Fal felé. Raven a kijáratnak háttal támaszkodva követte az eseményeket. Bellamy ügyet sem vetett rá, nekirontott a kapunak, és próbálta félretolni. De akárhogy próbálkozott nem sikerült, és csak egyre dühösebb lett.
Raven kiszedte alulról a facölöpöket és félretolta a kaput. Bellamy nem szólt semmit, csak állt, szánalmasnak érezte magát. Mikor elindult volna, Raven megszólalt.
- Én .. megértem. A te húgodról van szó.. De akkor is felelősségteljesnek érezted magad, amikor előtte kínoztad meg a földit? Aki mellesleg megmentette az életét. Nem te, hanem ő. Pedig Octavia senkije annak a földinek, és mégis sokkal többet tett érte egy nap alatt, mint te az eddigi életedben. - Bellamy haragtól égő szemekkel nézett Raven-re, aki folytatta - Hiába nézel így rám, tudom, hogy a húgod miattad került az Égi Dobozba. Ráadásul meglőtted a kancellárt, elszabadítottad a poklot a többiek között, megkínoztál egy földit, soroljam még? Pedig alig ismerlek.. - Raven elrugaszkodott a Faltól - Még hogy vezető.. Ha nem akarod mindannyiunk halálát okozni, akkor vagy megtanulsz normális döntéseket hozni, és tiszta fejjel gondolkodni, vagy jobb ha elmész.
Raven tett még egy megvető pillantást felé, majd elment.
Bellamy egyedül állt a kijáratnál, nem ment a se a húga után, se Raven után. Megfordult, hátát a falhoz támasztotta, és lecsúszott a földre. Karját a felhúzott térdeire támasztotta, és csak bámult maga elé.
Szorító fájdalmat érzett a torkában.
Régen érzett ilyet.
